Láthatlak-e még valaha? Ha mégis, mikor?
Annyira nehéz idők ezek, és csak egyre nehezebb lesz…
Van az a pont, amikor azt hiszed, már nem tud jobban összetörni a szíved. Hát el kell, hogy szomorítsalak, mert mindig fájhat sokkal jobban. Bármikor jöhet valami újabb dolog, ami miatt újra, vagy épp jobban összetörve találod magad.
Ez történik, ha éjjel felriad az ember. Túl sok emlék tör elő benne, elkezd agyalni a dolgokon, és elmerül az önsajnálatban.
“Mikor belülről tép szét a gondolat, te pedig tudod, hogy nem tudsz ellene semmit tenni”
-CryingPianist-
Az emberek hullanak.
A Föld gyógyul.
Minden ember, akit valaha közel engedtem magamhoz, elvett tőlem valamit. Van, aki a bizalmamat, egyesek a hitemet vagy az álmaimat. De vannak páran, akik a fájdalmam, a magányom és a szomorúságom egy részét vették el. Értük halálom napjáig hálás leszek.
“A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.”
- Gustave Flaubert
Ha megmutatod valakinek a sebeidet, két dolgot tehet velük: mélyíti vagy ápolja őket.
